Ez a szöveg tavaly november (2015) és idén január között készült (2016). Több éven át folytatott beszélgetéseink eredménye Martin Filkoval arról, hogyan látjuk a társadalmat magunk körül, amely fokozatosan átnőtte magát az elhatározásba, hogy egy hosszabb közös nyilatkozatot írjunk . Véleményem szerint a szöveg egészen pontosan tükrözi Martin világnézetét. Hálás vagyok ezért az emlékért a barátomra – személyes és intellektuális értelemben is. Terveztük még a szöveget átszerkeszteni és lerövidíteni, de a körülményekre való tekintettel végül úgy döntöttem, meghagyom a hosszabb változatot. A nyilatkozat nem foglalkozik a választások utáni fejleményekkel, de sajnos sok szempontból előrelátja őket.

Szlovákia a kihívások leküzdése által nőtt fel. Habár gyakran csak egy kívülálló helyzetéből indulva, ritkán vallottunk kudarcot. Mindig képesek voltunk tanulni a kudarcból és a stagnálásból. Egy évszázaddal ezelőtt, a világháború kezdetén nem volt saját államunk és állami intézményeink sem. Ma lehetőségünk van az egész kontinensre kiterjedő gazdasági és politikai döntéseket együtt alkotni, nem csak passzívan elfogadni őket.

Egy klisé a szlovák politikáról azt mondja, hogy hiányoznak belőle a témák. Nem értünk egyet. Legalább két olyan téma van, amire ha nem figyelünk oda, az kontinensünkre és országunkra is negatív hatással lehet: hogyan tudjuk elérni, hogy a közintézmények reformja jobb életet teremtsen Szlovákiában, és hogyan maradhat egy egyre szorosabb egységet képező Európa a béke, szabadság és a jólét kontinense. Ezek a témák nem újak, sokan ismétlik őket, mi viszont attól tartunk, hogy ezek mindeddig csak rétorikai gyakorlatok voltak.

Az elmúlt évtizedek vitái ma már nem aktuálisak, az állam nagysága marginális kérdéssé vált. Sokkal jelentősebb számunkra a közös intézmények és az általuk nyújtott szolgáltatások minősége, és egy közös szabad európai jövő. Végtére is, a múltban is inkább konkrét az Európai Unióba való belépéssel kapcsolatos feladatok segítségével közeledtünk a fejlett országok felé, nem pedig ideológiai viták által.

Egy évtizednyi egy helyben tipródás a történelem vége helyett

Igaz, hogy az Európai Unióba való csatlakozás és a válság utáni időszak  nem kedvezett a nagy ötletnek. Az alapvető kérdések megválaszolatlanok maradtak. A válság előtt a gyors gazdasági növekedés nem kényszerített minket nehéz döntésekre, a válság után pedig a költségvetési konszolidáció gyakran kizárta őket. A marketingre összpontosító politikai szereplők gyarapodása és sikere, a sajtó ciklus felgyorsulása, és a szociális hálók elterjedése azt eredményezték, hogy a közügyekről gyakran az első benyomás dönt.

A történelem során  a jólét Szlovákiában az elmúlt húsz évben növekedett a leggyorsabban. A  közszféra legtöbb területén viszont mindmáig átlagon aluli eredményeket érünk el, nem csak a fejlett országokkal összehasonlítva, hanem a szomszédainkkal is. Az egészségügyünk rosszabb eredményeket produkál mint a szomszédainké – és ez nem a rendelkezésre álló pénz mennyiségével függ össze. A bíróságaink, amelyek hasonlóan költségesek, mint a szomszédos országokban, a leglassabban hoznak határozatokat Európában.

A problémákat nem tudjuk megoldani azzal, hogy pénzt öntünk beléjük. És nincs is nagyon miből. Az EU-szintű megállapodás a szigorú költségvetési politikáról olyan megszorításokat hozott, amelyeket nem lehet és nem is akarunk figyelmen kívül hagyni. Így tehát csak a kevésbé közkedvelt “többet kevesebbért” módszer marad, és a hit, hogy a gazdasági növekedés gyorsabb lesz nálunk, mint a szomszédainknál.

Ha a kiegyensúlyozott államháztartás a cél, amely képes megbirkózni a a jövőbeni válságokkal és a kedvezőtlen népességi és éghajlatváltozásokkal, középtávon 2 százalékkal (kb. 1,5 mld. euróval) csökkentenünk kell a valódi különbséget a bevételek és kiadások között.

A fejlesztési prioritásokra további költségeket kell fordítanunk. Hiszen nemegy terület – a legfontosabb az oktatásügy – kétségtelenül alulfinanszírozott. Ugyanakkor még csak nem is tudjuk, milyen beállításokra lenne szükség, hogy az újan ide irányított költségek a lehető leghatékonyabban legyenek felhasználva.

Az közszféra teljesítményének növelése, és ugyanakkor az állami költségvetés csökkentése nem lesz egyszerű. A konszolidáció könnyen elérhető gyümölcsét már betakarítottuk. Az adókulcsok növekedése nem valószínű és a lassítja a gazdasági növekedést. Pusztán az adócsalás elleni küzdelem – habár szükszégszerű – a kiegyensúlyozott költségvetés fenntartásához nem elegendő. A kiadások általános csökkentése nem tesz különbséget a felesleges és a szükségszerű programok között és a beruházások visszafogása előbb vagy utóbb utolér bennünket.

Ahhoz, hogy az állam jobban és hatékonyabban működjön, képesnek kell lennünk előre elemezni és egy idő után nyilvánosan és egyértelműen értékelni, hogy melyek azok a döntések, amelyek hozzájárulnak a jólét növekedéséhez, és melyek nem segítenek. Ha ma a rendőrök számának növeléséről beszélünk, ennek a döntésnek racionális, adatokkal alátámasztott alapokon kell nyugodnia. Milyen  eredményeket várunk a rendőrség létszámának növelésétől? Vannak más eszközök ennek elérésére? Léteznek eszközök, amelyek képesek megválaszolni ezeket a kérdéseket. Annak érdekében, hogy nyilvánosan lehessen róluk vitázni és tájékozott politikai döntéseket hozni.  

Szlovákia gazdasága erősen export orientált. Szlovákiának van a legnagyobb százalékban külföldön dolgozó munkaereje az Európai Unióban. A kis szigetországokat követően ugyanez igaz az egyetemi hallgatókról is. Szlovákia sikere eredendően függ Európa sikerétől és a mi integrációnktól benne. Nem látunk más alternatívát, amely biztosítaná a fejlődést és a biztonságunkat. Az euró válság, a menekült válság nyomása, avagy Schengen megkérdőjelezése annak a jelei, hogy a jelenlegi helyzet nincs kőbe vésve.

Az egység ellen irányuló erők Európában ellentétben állnak a legfontosabb nemzeti érdekeinkkel. Amikor Schengen kezdett összeomlani, térképek rajzolódtak, amelyeken mi a kerítés mögött voltunk. Ellenkezőleg, egy intézményileg szorosabban összekötött környezet teremtése, amely fokozatosan több funkciót oszt meg európai szinten, megerősíti a helyzetünket – már ma jobban hallani pénzügyminiszterünk hangját az eurócsoportban való tagságunknak köszönhetően, mint cseh vagy lengyel kollégájáét. Természetesen, mélyebb európai együttműködés nem érhető el valódi demokratikus európai politika létrejötte nélkül. Mindezek mellet, a jelenlegi befejezetlen integráció és magas eljárási költségek hosszútávon fenntarthatatlanok, egy esetleges szétesésre pedig csúnyán ráfizetnénk.

A legfontosabb szlovák politikai kérdés nem a jobb és bal oldal, hanem a progresszív és reakciós erők csatája

Szlovákia 23 éves. A mindennapi szlovák politika örvényében, amely a különböző gazdasági csomagoktól a legutolsó kis skandálig mindent egybefoglal, könnyű elveszíteni az ideálokat. 1989-ben csupán nagyon kevesen foglalkoztak a politikával, a szó legszélesebb értelmében, ők pedig mindnyájan nemzeti kérdésekkel voltak elfoglalva. A társadalmunk fiatal. A legöregebb egyetemünk nincs 100 éves, az állam társadalmi és intézményi gerincének nagy része pedig még fiatalabb. Negyed évszázad rövid idő arra, hogy hagyományt teremtsünk, amely máshol generációkon át épült.

A progresszív közintézmények szerepe felismerni az állampolgárok érdekeit és preferenciáit, majd demokratikus felhatalmazásuk által javítani a társadalmi helyzeten. Erkölcsi küldetésük van: nem csupán a lehető legjobb közszolgáltatásokat nyújtani, de pozitív társadalmi változások motorjának lenni. Nem a jelenlegi feljebbvalókat, vállalkozókat, erős gazdasági ágazatokat, vagy az információkhoz hozzáférni képes hivatalnokokat szolgálni. Azért vannak, hogy viselkedésükkel, értékeikkel és szabályaikkal – írottakkal és íratlanokkal – elősegítsék a közérdeket.

Nem csupán nálunk, de egész közép Európában ennek gyakran az ellenkezőjét látjuk. Azt, hogy a dolgok egyszerűen nem működnek, nem valósíthatók meg, megakadnak, mert a belülről és kívülről ható magánérdekek működésképtelenné teszik őket. A minisztériumoktól a szabályozó hatóságokon át az önkormányzatokig pangásról és igazságtalanságról szóló történetekkel szembesülünk.

A jelenlegi állapot sokaknak megfelel. Igen, sokszor nagyon alantas, személyes gazdagodást  hajhászó, okokból. Az esetek többségében azonban a háttérben inkább a kényelem és a bejáratott rendszer áll, amely többé-kevésbé kiszámítható módon elosztja a (gazdasági, szimbolikus, szociális) hasznot, miközben a szétszórt veszteségekért az állampolgárok fizetnek.

A változás ellenség, kiszámíthatatlan hatásai vannak és megváltoztatja a nyereség felosztását. A fogyasztói árakból támogatjuk a napáramot, hogy ne szennyezzük a levegőt kőszénnel, amelyet ugyanúgy támogatunk. A „tapasztaltabbaktól“ azt hallgatjuk, hogy a hasonló abszurditásokat soha sem kerülhetjük el teljesen, hogy kis ország vagyunk, ahol mindenki mindenkit ismer, és hogy nem utánozhatjuk azt, ahogy a dolgok a nagy világban járnak.

A jobb és bal oldal elnevezés ma már csak címke. A szlovák politika alapvetően olyan erőkre osztható fel, amelyek a jelenlegi állapotot megőrizni avagy változtatni akarják. Haladó politikai erőkre, amelyek pozitív változásra, újjáépítésre és előre haladásra törekednek, és olyan politikai erőkre, amelyeknek minden szótánc ellenére megfelel a status quo. Ez a felosztás keresztülvág minden demokratikus párton.

A legnagyobb kihívások Szlovákiában nem ideológiai jellegűek. Véleményünk szerint a független, szakmai közigazgatás, működő és végrehajtható szabályok, és az adatokon, érveken, és őszinte vitán alapuló döntéshozatal, inkább az állam szerkezetétől mint az ideológiájától függ. Mindezek elérése ugyanannyira progresszív amennyire technokrata feladat. Kétségtelen, hogy technikai készséget igényel, de szintúgy hitet a haladásban és elszántságot a régi korlátok leküzdésére és berozsdásodott intézmények újjáélesztésére. Ezért nem akarunk felesleges konfliktusokra energiát pocsékolni. Hisszük, hogy az általunk támogatott prioritásokkal képes egyetérteni egy progresszív keresztény és liberális, ésszerű jobboldali és szocialista is.

A másik változó, amely a szlovák politika progresszív vagy konzervatív jellegét meghatározza, a kapcsolata a külvilággal. A 20. században a külföld hatása a szlovák politikai közösségre csupán geopolitikai volt. Ebben az értelemben az elmúlt 10 évben alapvetően más környezetben élünk. 2004 óta tagja vagyunk egy olyan politikai közösségnek, amely teljesen megsemmisítette a határokat külföld és belföld között. Szlovákia az egyik leginkább integrált országgá vált a világon. Brüsszelben a karrier diplomaták rég háttérbe szorultak, és a miniszterelnökök és a miniszterek ugyan olyan közvetlenül váltogatnak szöveges üzeneteket, mint hazai kollégáikkal.

A külvilággal azonban nem csak politikailag érintkezünk állandóan. A kölcsönhatás tovább hatol, és naponta érint mindnyájunkat. Nyitott határok, gazdasági verseny, globális pop kultúra és sport, migráció – folyamatosan ki vagyunk téve olyan hatásoknak, amelyek kívülről érkeznek. A hozzánk hasonló országok történelméből azt látjuk, hogy a progresszív politika keresi a módját, hogyan használjuk ki a nyitottságot mint lehetőséget. A konzervatívak igyekeznek fenntartani a status quot, bezárkózni, és igyekezni elhitetni, hogy semmilyen változás nem nélkülözhetetlen. Ha választanunk kell a biztos rossz és a bizonytalan jó között, mi nem félünk a nyitottságot és a lehetőséget választani.

Az állandó kapcsolat a világgal és a külföldi tapasztalattal rendelkező emberek növekvő száma mindeközben radikálisan növeli a polgárok elvárásait az állam és a társadalom felé. Csupán néhány kilométerre Pozsonytól a szlovákok láthatják az osztrák külvárosok önkormányzatainak teljesen más működését. Több százezer szlovák tapasztalhatta meg a külföldi életet. Az elvárások gyorsabban nőnek, mint az eredmények.

Nem csak az állam működése, hanem az emberek, civil szervezetek, és a magánszektor közötti kapcsolatok is kihívást jelentenek. Sikeres demokráciához  társadalmi tőkére van szükség – társadalmi bizalomra, amely elősegíti az együttműködést az emberek között és az írott és íratlan szabályok tiszteletben tartását, kényszer és törvényerő alkalmazása nélkül.

Állami tisztségviselők arrogáns viselkedéséről, váratlan agresszióról és a hatóságok hosszan tartó kudarcáról szóló történetek az alacsony társadalmi tőke jelei, amely a társadalom összeomlásához vezet a köztéren kívül is. A forrongás, amelyet ezek az események kiváltanak, mindeközben bizonyítékul szolgálnak arra, hogy sokan vágynak arra, hogy a dolgok másként működjenek.

Mondjuk ki nyíltan, a többségünk jól él, és bárhogy alakuljanak is a dolgok, európai életszínvonalat élvezhetünk. A kérdés csak az, hogy alacsonyabb vagy magasabb szinten. Ez az állítás azonban nem vonatkozik országunk több tízezer polgárára, akik kizárva a társadalom peremén élnek, gyakran a harmadik világhoz hasonlító körülmények között.

Ez egy pragmatikus szempontból is komoly probléma, az óriási életszínvonali különbségek feszültséget okoznak, ami a mi kényelmes életünket is megbolygathatja. A hátrányos helyzetű közösségekre való megoldás keresésének azonban nem csak racionális indokai vannak. Ez erkölcsi kötelességünk is – ha egy közösség vagyunk, senki – roma, magyar, homoszexuális vagy bevándorló – nem lehet kirekesztve. Ha nem járunk sikerrel, ez lesz generációnk legnagyobb kudarca, amiért unokáink jogosan vonhatnak majd kérdőre minket. Egy társadalom erkölcsi színvonalát az tükrözi legjobban, milyen lehetőségeket nyújt a legkevésbé kiváltságos tagjának.

Mindannyian büszke, elégedett szlovákok szeretnénk lenni. Mindannyian – csonka családból származó gyerekek, azok akiknek az azonos neműek tetszenek, romák és más országokból érkezettek, akik Szlovákiában találtak új otthonra. Bízni szeretnénk azokban az emberben is, akiket nem ismerünk, együtt dolgozni, és jóakaratunkért megjutalmazva lenni, nem csalódni.

A mának élünk, a problémákat magunk előtt toljuk

Tudjuk, hogy fiatal köztársaság vagyunk, és hogy politikánk, közszolgálatunk és társadalmunk idővel fokozatosan civilizálódik majd, ami megoldja a fent említett problémákat. Nem vagyunk azonban hajlandók évtizedeket várni. Az emberek elvárásai egyértelműek: jobban akarnak élni, és ezt egyre inkább követelni fogják választott képviselőiktől és a közpénzből fizetett szakemberektől. Más országok és idők tapasztalatából tudjuk, hogy erős vezetők nélkül a nagy elvárások és gyenge eredmények csak haraghoz, frusztrációhoz és pusztításhoz vezetnek. A pozitív változás aktív cselekvést igényel, senki sem fogja helyettünk elvégezni a munkát.

Lényegében egyet értünk az oktatásügy, egészségügy és a különösen romák körében gyakori szegénység fő problémáinak körülírásán. Most az a lényeg, hogy meg legyen a készségünk és türelmünk változtatni ezen. Mindeddig a legsikeresebb reformok azok voltak, amelyek megváltoztatták a szabályokat (például adók), nem pedig a struktúrák átrendezésén, illetve  nagyszámú szereplő közvetlen irányításán alapultak. Ma azonban semmilyen jelentős kihívás az egészségügy, igazságügy vagy oktatásügy terén nem küzdehtő le az utóbb említett változtatások nélkül. A reformok sikerének szükséges feltétele, hogy másként viszonyuljunk azokhoz az emberekhez, akiket az állami szektor képes a soraiba csábítani. Az állam a legnagyobb és legfontosabb szervezet az országban. Ennek tükröződnie kell az állam vezetésében is.

Ez alatt nem az önkényes üzletemberek kedvelt jelmondatát értük, hogy az államot úgy kell kezelni, mint egy céget. Létre kell hoznunk egy rendszert, amely képes kezelni a tehetségeket, fejleszteni a hivatalnokok képességeit, amely elegendő lehetőséget nyújt a szakmai növekedésre, és megakadályozza a személyes és politikai nyomás gyakorlást a hivatalnokokra. Nagyon szigorúan kellene vizsgálnunk, hogy a politikusok és magas rangú hivatalnokok hogyan igazgatják az intézményeket, amelyekért felelősek, mind a stratégiai, úgy az operatív szinten, és azt, kiket választanak ki terveik végrehajtására.

Ha egy járási munkaügyi hivatalt egy kevésbé fejlett járásban üzletnek tekintünk, amelyet párthűség szerint oszthatunk ki, egy igencsak költséges hibát követünk el, amely elsősorban az adott hivatal helyi ügyfeleit károsítja. Ugyanígy, a járási és kerületi tisztségviselők választásokat követő cseréjének elfogadása csupán a hűséget részesíti előnyben a szakértelemmel szemben, és a legjobb esetben is csak átlagos képességű vezetést tud bebiztosítani.

Csodálkozni azon, hogy a dolgok nem működnek jól a világban, miközben a politika nagyobb hatással van egy hivatalnok életére, mint a teljesítménye és képességei, egyszerűen naiv. Egyértelmű és betartott politikai és közigazgatási szabályokra van szükségünk. Abban a pillanatban, amikor ezek elérése valóban jutalmazva lesz, az eredmények is láthatóvá válnak.

Igazság és szeretet

Elérni a szlovák állami szektor legjobb eredményeit az egyesült Európában nem lesz egyszerű. Nem csak hűvös technokrata hozzáértést igényel, hanem politikai szemléletváltást is. A félelem és a győzködés, hogy nem lehet másképp, a repertoár szélére kell hogy kerüljön. Mindenhol magunk körül egyéni vagy szervezett erőfeszítés, ügyesség és eredmények példáit látjuk. A pozitív energia, amit polgáraink közül egyre többen kialakítanak maguk körül, nem alkothat egyedülálló példát, nem lehet a politika ellentéte. Ellenkezőleg, befolyásos  állami és magán intézmények központjába kell kerülnie.

Nem hisszük, hogy ez hiábavaló erőfeszítés, ellenkezőleg. A pozitív erők a nap végén mindig érvényesülnek. Az igazság és a szeretet mindig legyőzi a hazugságot, jobban tükrözi a valóságot, sokkal életképesebb, valamint minden ember és közösség számára vonzóbb. Nem vagyunk nagy birodalmak alattvalói, saját államunk és politikai közösségünk van, amely bármit elérhet.

Tegyük rendbe együtt hazánkat és kontinensünket.